Nehéz elképzelni, milyen lehet az, amikor gyerekünk fejébe befészkeli magát egy félelmetes gondolat, és szépen lassan átveszi az irányítást a család élete felett. Mi van, ha megbetegszem? Mi van, ha valami baj ér engem vagy családomat? Sokféle szorongást keltő, kényszeressé váló gondolat hozza magával az ezekre válaszoló rituálékat, kényszercselekvéseket. Ennek apró és egészségre ártalmatlan példáit saját életünkből is ismerhetjük, amikor például elbizonytalanodunk, hogy vajon kihúztuk-e a vasalót, és visszaszaladunk megnézni, nehogy valami baj történjen. A kényszerbeteg gyerekek életében ezek a cselekvéssorozatok egyre több időt vesznek igénybe, képtelenné téve őket és családjukat átlagos hétköznapokat élni. Aki négy-öt órát tölt esténként a fürdőszobában, az előbb-utóbb kimerül, elkésik, vagy kimarad az iskolából. A kényszeres cselekvéssorozattal töltött idő más fontos dolgoktól, a közösségi léttől, tanulástól, a családi élettől veszi el a teret. Hatékony terápiával, az egész család bevonásával sikeresen csökkenthető a kényszergondolatokkal és cselekvéssel töltött idő.